Az eltartók gyakran olyan személyek, akik úgy szeretnének lakáshoz jutni, hogy ennek fejében vállalják az idős emberek ápolását, gondozását vagy anyagi segítését.
Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. A tartási kötelezettség a gondozásra, a gyógyításra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed. A szerződés lényeges vonása a járadékszerűség: az eltartó szolgáltatásai rendszeresen ismétlődnek. A szolgáltatásokat az eltartó személyesen tartozik teljesíteni, ezt az eltartott mástól nem köteles elfogadni.
Az életjáradéki szerződés alapján az egyik fél meghatározott pénzösszeg (vagy terménymennyiség) időszakonként visszatérő szolgáltatására köteles.
Az eltartottak mindkét esetben a tartás fejében jellemzően ingatlanok tulajdonjogát ruházzák át az eltartóra, jóval ritkább esetben kerül sor nagyobb értékű ingóság átruházására (általában festmények, gépjármű, gyűjtemények), azonban fontos tudni, hogy a tulajdonjog már a szerződés megkötésekor átszáll, a tartási kötelezettség viszont általában a jogosult haláláig áll fenn.
Mind a tartási szerződés, mind az életjáradéki szerződés érvényességi eleme az írásba foglalás, mivel itt rendkívüli jelentősége van, hogy a felek tisztán lássák jogaikat és kötelezettségeiket, a későbbi viták, illetve esetleges reménybeli örökösök felbukkanása, visszaélések megelőzése érdekében. Amennyiben a tartás ingatlan átruházása fejében történik, az életjáradéki szerződést, valamit a tartási szerződést egyaránt ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba vagy közjegyző által készített közokiratba kell foglalni.
Tartási vagy életjáradéki szerződéssel kapcsolatos jogkérdésével irodánkhoz online tanácsadói rovatunkon keresztül is fordulhat.
